Szerelem első véraláfutásig...

     Alig éltük túl a High School Musical 3-at, máris újabb tiniőrület szedi az áldozatait a gyanútlan bakfisok körében. A Twilight - Alkonyat vegetáriánus vámpírjai nem a nyaki ütőerekre, hanem egyenesen a szív aortájára pályáznak, így rettegés helyett marad a csöpögés. Persze ez így is van jól, mondja a célkorosztályból verbuvált segédkritikusunk, a szülők pedig örülhetnek, hogy végre itt egy film, ami nem a vérengzést népszerűsíti, hanem az önmegtartóztatást.

     Tanulságos élmény volt egy hónappal ezelőtt a High School Musical 3 megtekintése, hiszen pár perc után azt éreztem, hogy tökmindegy mit gondol egy harmincéves kritikus a filmről, az úgysem fogja befolyásolni a muzsikaszóra vágyó tinik millióit. Szerencsére a várható siker felméréséhez remek segítőtársam akadt akkor 13 éves unokahúgom, Zsuzsika személyében, aki seperc alatt helyrerakott, hogy hova menjek a negatív hozzáállásommal. A gyümölcsöző együttműködés után Zsuzsika némileg neheztelt rám, hogy a cikkben (szerinte) alulreprezentált volt a véleménye, de gyorsan megenyhült, miután kritikusi vendégszereplése nem várt megbecsüléssel jutalmazta osztálytársai körében. Semmi akadálya nem volt tehát, hogy ismét igénybe vegyem a szolgálatait a Twilight - Alkonyat című új tinihisztéria objektívebb megítéléséhez.

      Azazhogy, egy aprócska akadály mégis akadt; Zsuzsika anyukája, azaz a nővérem aggodalommal fogadta, hogy a film vámpírokról szól és még azt is kiszúrta, hogy az alapul szolgáló sikerregény magyar kiadásán 16-os korhatár díszeleg. Nem győztem magyarázni, hogy az Egyesült Államokban minden tíz fölötti lány ezt a könyvet (vagy folytatásait) olvassa, és heteken belül itthon is iszonyú cikinek fog számítani, ha valakit nem engedtek el a szülei a Twilight moziváltozatára. Zsuzsika azzal érvelt, hogy a felnőttek szerint a Harry Potter utóbbi két része is túl félelmetes, míg ők halálra vihogták magukat a barátnőivel Voldemort ábrázatán, egyébként pedig stikában a Buffy-ból is látott már egy pár részt, és csak a dedósok ijednek meg holmi vámpíroktól. Az aduász végül szerencsére maga a Magyarországon frissen kiadott Stephenie Meyer-regény lett, hiszen a nővérem tíz oldal után levonta a következtetést, hogy ehhez képest az Édesvölgyi suli szerelmes ikrei is kész pszicho-horror.

     Az immáron négy kötetre duzzadt regény-sorozat egyébként a Harry Potter-hez hasonlóan szépen előkészítette a filmadaptáció sikerét, de nálunk kétségtelenül deficittel indul az őrület, tekintve, hogy tini legyen a talpán, aki a könyv megjelenése és a film bemutatója között eltelt bő egy hét alatt elolvas 500 oldalt. Ezért hiába kérdezem Zsuzsikát, hogy vannak-e "twilightosok" az osztályában, megnyugtat, hogy barátnői egytől-egyig a Bravo Girl és az IM poszterein már kellően felfuttatott Rob Pattinson szép szemeiért nézik meg a filmet és jó, ha Mikulásra megkapják majd a regényt. Ennek ellenére nem vagyunk teljesen lemaradva, az interneten van magyar nyelvű Twilight rajongói oldal, amelynek készítői már jóval a hivatalos megjelenés előtt le is fordították az első regényt magyarra, azóta a kiadó persze levetette a kalóz-fordítást. Zsuzsikát tovább tesztelem, és megtudom, hogy az Interjú a vámpírral-t nem látta (hol van már, amikor a tinilányok arra vágytak, hogy Brad Pitt mélyessze beléjük a vámpírfogát!), a Penge-trilógiáról még sose hallott, Drakulával pedig csak a farsangi jelmezbálon találkozott. Kissé kezdek aggódni, hogy minden vérszívó-előműveltség nélkül sokkot fog kapni a filmtől, de félelmeim utóbb alaptalannak bizonyulnak.
Sokkhoz közeli állapot ugyanis egyedül akkor éri Zsuzsikát, amikor feltűnik a színen Edward, azaz a 108 éves vegetáriánus vámpír, aki állatok elejtésével csillapítja vérszomját, de önmegtartóztatása veszélybe kerül, amikor beleszeret filmünk narrátorába, Bellába. Robert Pattinson félig James Dean, félig Dolce & Gabbana őszi kollekció, és korábban annyi ízelítőt kaphatott a tinibálványságból, hogy szerepelt a Harry Potter legutóbbi két részében. Ez persze korántsem készíthette fel arra, hogy most tinilányok milliói sivalkodnak, amikor meglátják, hogy "Edward, Edward! Harapj belém!". Angol nyelvterületen állítólag félelmetesebb a nézőközönségben helyet foglaló bakfisok reakcióit figyelni, mint maga a film. A sajtóvetítésen csak Zsuzsika sikkantana fel elolvadva a sápadt arcú, megasztáros frizurájú srác láttán, de gyorsan betömöm a száját egy kis popcornnal. Pattinson egyébként telitalálat a szerepre, bár legtöbbször csak Zoolander-arcot kell vágnia. Kritikustársam szerint "irtó helyes, mondjuk lehetne kicsit izmosabb és a következő részekre ki fog öregedni a szerepből, de egyébként nagyon hasonlít a Márkra, aki ugyanilyen kiszámíthatatlanul viselkedik velem".

     Hasonlóan jó választás Kristen Stewart (Út a vadonba) Bella szerepében, minden csetlő-botló mozdulatával hitelesen és bájosan tolmácsolja a kamaszkori szorongásokat (kicsit emlékeztet Evan Rachel Woodra a Tizenhárom-ból, ami már csak azért sem lehet véletlen egybeesés, mert azt a filmet is Catherine Hardwicke rendezte). Ők ketten lennének tehát az új évezred Rómeó és Júliája, Vic és Mathieu-je, Jack és Rose-a vagy éppen Füge és Ágotája. Az első egy óra után áldásom rájuk, Zsuzsikáról nem is beszélve.

     A könyvben több, mint 300 oldalon keresztül tart a felvezetés, amiből megtudjuk, hogy Edward vámpír, és az ősi mítosz bevett elemei (koporsóban alszanak, elpusztulnak a fokhagymától, keresztektől és a napfénytől) helyett ez azt jelenti, hogy egy kvázi-szuperhős. Stephanie Meyer azonban hosszú oldalakon ömleng hőse szépségéről ilyen stílusban: "Ő maga nem viselt dzsekit, csak egy szürke, V-kivágású, hosszú ujjú póló simult tökéletes, izmos mellkasára. Arca kolosszális diadalt aratott, amiért képes volt magára vonzani a szemem erről a testről!".

      A filmmel kapcsolatos első kellemes meglepetés az, hogy sikerült teljesen leépíteni ezt a nyálas vonalat és a suli-jelenetek kifejezetten szórakoztatóak és aranyosak. Kezdetben teljesen lényegtelen, hogy Edward és sleppje miféle szerzetek, a lényeg, hogy mások, és senki nem mer közéjük férkőzni ("Nálunk is van egy ilyen beképzelt emós banda az osztályban" - súgja a fülembe Zsuzsika). Szinte még egy vámpírfog se villan, ami egyrészt haladás a korral és szakítás a vámpír-legendákkal, másrészt viszont a kedvező, gyerekbarát korhatár-besorolást szolgálja. Önmegtartóztató szerelmesekből azonban nem lehet egész film-franchise-t felépíteni, így érződik a kényszer, hogy kell valami konfliktus és akció. Vad vámpírok be.

     Itt romlik el minden, ugyanis a gonoszvámpír-szál légből kapott, erőltetett és még egy 13 éves is érzi, hogy mennyire sántít: "Miért pont Bellát akarják elkapni, ha ott van egy egész városnyi ember?". A trükkök eléggé gagyik, és az is teljesen következetlen, hogy miért kell autóval üldözni egymást, ha a vámpírok egyébként szupergyorsan repkednek. Közben szépen elfelejtődik egy rakás szimpatikus mellékszereplő (családtagok, iskolatársak), sőt, részben a központi dilemma is. Zsuzsika kicsit szorongatja a kezem az izgalmak közepette, de utólag ő is bevallja, hogy sokkal jobban érdekelte volna az Edward-Bella szerelmi szál, mint az éhes vadvámpír. Az alkotóknak 100%-ig be kellett volna vállalniuk, hogy tinilányoknak való filmet készítenek, és nem erőltetni a szuperhősös-nagyotugrós vonalat.

     "Mit gondolsz, vajon magáévá teszi végül Edward Bellát?" - kérdem kajánul Zsuzsikától a film után. "Én Bella helyében inkább hagynám, hogy vámpírrá tegyen, ha annyira szeretem" - hangzik a tanulságos válasz - "És te mit gondolsz?" - nyaggat. Megnyugtatom, hogy teljesen mindegy, hogy én mit gondolok, mert a Twilight sikere egy dolgot fog megtanítani a filmvilágnak (pár hónappal a Szex és New York, a Mamma Mia! és a High School Musical 3 nyomában), mégpedig, hogy a nőknek, lányoknak, bakfisoknak a moziban is meg kell adni, amire vágynak. Ők ugyanis a legmegbízhatóbb célközönség. "Ez azt jelenti, hogy szerinted ne hívjam el a Márkot, hogy megnézze velem még egyszer?" - kérdi Zsuzsika aggodalmaskodva, miközben ravaszul elsüllyeszti a film sajtóanyagait az iskolatáskájában.